Arról sokat hallunk, hogy az otthoni egészségügyi rendszer mennyire túlterhelt, de most már tapasztalatból mondhatom, hogy ez Franciaországban is így van. Október 12-én kerestem fel először a pszichológiai központot, ahova végül november 16-ára kaptam időpontot. Itt még rendes orvos nem látott, hanem egy ún. infirmière-el átbeszéltük a problémámat és ő hivatott arra, hogy a megfelelő orvoshoz, kezelésre orientáljon. 1 óra beszélgetés után újabb időpontot kaptam 2 hétre rá (november 30), ahol megint csak beszélgetés volt, orvos nem, majd elküldött azzal, hogy jöjjek vissza december 8-ám, addigra átbeszélik a helyzetem és megmondja hogyan tovább. Ma betegségre hivatkozva áttetették ezt az időpontot is december 14-ére.

Azt mondják a deperszonalizáció egyik tünete az érzelmek hiánya, lapossága, de most inkább erős dühöt érzek. Keserűen jegyzem meg, hogy ennek talán még örülnöm is kéne... Tényleg remélem, hogy eljutok egy szakemberhez végre egyszer.